Szia!
Nevem: Angyal131
E-mail: angyal131@citromail.hu
Honlapom: www.fandesign.gportal.hu
Storym:
Megj.: Nem épp félelmetes, de krimi-szerű :)
Megj. 2.: A leírásban... már nem azért, de hogy lehet egysoros krimit írni? xD
Fantomfájdalom
Boncolás
Már mindenki fehér köpenyben áll az asztalok mögött. Mintha orvosok lennénk – holott mindannyian csak diákok vagyunk. A tanár belép, kezében bonceszközös dobozkákkal. Asztalunkra is jut egy. Kis fadoboz, tele fémesen csillogó, jéghideg eszközökkel – kínzóeszközök, villan át elmémen. Kapunk alátétet is: hófehér porcelántálka – téglalap alakú, alacsony peremmel. Felnyitom a boncdobozt. Jeges csillogás.
A tanári asztalra kerül egy doboz, tele szemekkel. Sertésszemek, a közeli gyárból. A padtársam asztalunkhoz hoz egyet. Rajta kesztyű van, az én kezem csupasz. Nem nézek a szemre. Gyerekes félelem, de félek, hogy figyel engem. Orromat eléri a már megkezdődött bomlás szaga. A gyomrom görcsbe rándul, émelygés fog el. Erő, erő, kitartás. A szemre nézek. Szinte teljesen gömb alakú. Kívülről még lóg róla a kötőhártya maradványa. Szürkés elváltozás a látószerven. Tejfehér ínhártya. Alattomos bűz. Engem néz. A látóideget kell megfigyelnünk. Már levágták a szemről, csak a kilépési helye látszódik a szem hátulján.
Feladatunk a szemlencse kivétele a szaruhártya eltávolítása után. Magam előtt látom, hogy az én szememet boncolják. Éles fájdalom nyilall szemeimbe. Szúr, fáj, szörnyű.
Nálam valamivel lelkesebb bonctársam neki kezd a feladatnak. Eltávolítja a kötőhártyát. A szaruhártyával már egyedül nem boldogul. Segítségre van szüksége. Segítenem kellene. Verejtékcsepp gördül végig gerincemen, jeges érzés. Egyre kellemetlenebb.
Nem akarom, de segítek neki. Irtózom a szem látványától.
Kezembe nyomja az ollót.
- Szúrd! – mondja.
- Mégis hová?
- A szaruhártyába. Csinálj lyukat, utána már menni fog.
Stabilizálja a szemet. Két szúróeszköz közé beszorítja. Fájdalom a szemeim mögött. Egyre jobban izzadok, émelygek.
Nagy levegő. Szúrni próbálok. A szem rám néz. Szörnyen kemény a szaruhártya, nem ilyennek képzeltem. Kemény és síkos. Csúszkál. Eszembe jut egy regény szereplője, aki egy formalinnal töltött üvegben tárolta az apja csupasz szemeit a széfben. A szemek a képzeletemben nem voltak ennyire undorítóak. Émelygek.
Szúrom a szaruhártyát, de az ellenáll. Nem nézek oda, egyszerűen képtelen vagyok rá. A szám kiszáradt, szörnyen szomjas vagyok, és friss levegőre van szükségem.
- Várj – mondom, és a csaphoz megyek.
Gyűlölöm az itteni vizet. Klóros, büdös, és rossz ízű. Régen még nevet is adtunk neki: dihidrogén-chloroxid. Képletet még nem találtunk hozzá.
Rossz ízű, de hihetetlenül jól esik.
Vissza az asztalhoz.
- Inkább én tartom – mondom halkan.
Az arcom már csupa verejték, hányás kerülget. Undorító szag.
Két oldalról megtámasztom a szemet. Csúszkál. Bonctársam döf. Majd még egyszer. És még párszor. Végül a szaruhártya enged, lyuk keletkezik rajta. Szétnyitja az ollót, és tíz perces munkával eltávolítja a szaruhártyát. Egyre jobban bűzlik a szem. Láthatóvá válik a szemlencse. Kiemeli. Fényes, áttetsző, és csillog. Szörnyen melegem van. A szememben a fantomfájdalmat érzek, szörnyen fáj.
Ezután a bonctársam kinyomja a szemből a csarnokvizet, és az üvegtestet a szemből. Kocsonyás izé. Már nem szem, de valahogy mégis az. Rettenetes szag. Hányinger, forróság, jeges pánik. Mi történik velem? Egyre többször ráz ki a hideg. A kezeim remegnek. Rosszul vagyok.
Mások már kifordították a szemet, hogy megfigyeljék a sárga-, és vakfoltot. Mi nem.
Az ablakhoz lépek, nyelem a meleg, poros levegőt. A hátam csurom vizes, még a karom is erőteljesen verejtékezik. Hányinger.
Van, aki csupasz kézzel boncol. Én kesztyűben sem lennék képes, főleg nem a lélek tükrét boncolni. Szürkéskék szemek. Hófehér ínhártya, áttetsző csarnokvíz. Sertésszemek a gyárból.
Fantomfájdalmak, kicsit máshogy. A szem receptorai már biztos nem működnek. Nem működhetnek, az ellentmondana a biológiának, de a fájdalmat én érzem. Fáj. Tönkretett szemek.
Fantomfájdalom.
By: Angel
Jelentkezés elfogadva, de ha kérhetlek, legközelebb rövidebb szöveget találj ki! Gerus |